Fey László szerint az új helyzetben nincs elég magyar szakember, nem megfelelő a magyar végzettek román nyelvtudása. Túlságosan beleélték magukat az "örök ellenzékiség" szerepébe. Fey szerint "állandóan a sérelmeinket hangoztatjuk, panaszkodunk, nyilatkozunk, követelőzünk, de nem nagyon keressük az áldatlan állapot megszüntetésének reális útját." Nem kell általános elvekről beszélni /kollektív jogok, pozitív diszkrimináció/, mert ezek "a román közvéleményben bizalmatlanságot keltenek". Egyesek majd lekicsinylik az eredményeket, amelyeket a "tájbasimulók" elérnek. - Fey kifejtette, hogy sok nehézséggel kell számolni, a nemzetiségi problémák nem oldódhatnak meg egy csapásra. /Fey László: Új helyzet, új feladatok. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./ Nagy László reagált erre a cikkre, megemlítve, hogy Fey László sok cikket ír román lapokba, például a 22 című lap jan. 7-i számában Radikálisok és mérsékeltek az RMDSZ-ben címmel a radikálisok jellemzésére sok jelzőt használ /türelmetlen, patetikus, stb./, akiket a magyarországi ellenzék támogat, továbbá a kénkőszagú Magyarok Világszövetsége. Fey Lászlónál a mérsékeltek majdnem angyalszárnyakkal jelentkeznek. A 22 lap rangja megkövetelné, hogy Fey cikkére az RMDSZ magas szinten reagáljon. /Nagy László: Ismertessük meg magunkat a román társadalommal! ...De hogyan? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./ Fey László visszautasította Nagy László érvelését, egyben újból támadta az RMDSZ radikálisait. /Fey László: Kinek miről mi jut eszébe? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ Nits Árpád is bekapcsolódott a vitába , emlékeztetve arra, hogy Fey László a 22-ben közölt cikkében "nyilvánosan feljelenti a romániai magyarok egy részét radikalizmussal, nacionalizmussal, irredentizmussal, horthyzmussal, satöbbivel. Szerinte a radikalizmus elterjedtebb a Székelyföldön és a politikailag alacsonyabb nívójú magyarok körében, amiből a hasonló nívójú román olvasó arra a következtetésre juthat, hogy a nagyobbik felünkkel baj van." /Nits Árpád: Újra jelentkezett a jelenség. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./
1997. február 2.
Magyari Nándor László egyetemi tanár munkaközössége felmérést végzett, melynek eredménye az, hogy a magyar nemzetiségű egyetemi hallgatók jelentős része nem tartja szükségesnek az önálló Bolyai Egyetemet. A hallgatók alig ismerik a Bolyai Egyetem történetét, írta Nits Árpád. A felmérők nem azzal foglalkoznak, hogy milyennek kellene lennie az új magyar egyetemnek, hanem azzal, hogy milyen jól megfelel a jelenlegi keret, fűzött kommentárt a felméréshez Nits Árpád. /Nits Árpád: Felmérés óvóbácsi-képzésről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
1997. február 4.
Magyari Nándor László indulatosan visszautasította Nits Árpád kritikáját azzal, hogy miért nem kérte el tőle a felmérés táblázatait, azokat a tévé magyar adásában bemutatták, /tehát ott is propagálták/. A felmérést a Collegium Transsylvanicum és a Desire Alapítvány támogatásával végezték el, 242 magyar hallgatót kérdeztek meg. A jelenlegi egyetemen belül a jelenleginél nagyobb önállósággal rendelkező magyar tagozatra szavazott a megkérdezettek 44 %-a, az önálló Bolyai Egyetemre a 36 %-a. Magyari Nándor László ennek a felmérésnek az eredményét ismertette a Szabadelvű Kör jan. 31-i összejövetelén, ahol az egyetem jövőjéről volt szó. Az oktatás intézményes kereteire vonatkozó kérdés így szólt: Ha holnap arról szavazhatnál, hogy miként szervezzék meg a romániai magyar felsőoktatást, az alábbi változatok közül melyiket választanád? 1. A romániai magyar egyházak által szervezett egyetemet (pl. Sulyok István); 2. A jelenlegi helyzet fennmaradása; 3. Különálló magyar Bolyai egyetem; 4. A magyar oktatás autonómiája; 5. Székelyföldi magyar egyetemi hálózat (magyarországi és hazai civil szféra támogatásával); 6. A Babes-Bolyai magyar szekcióinak a kihelyezése többségben magyar lakta vidékekre; 7. Nem tudom. 44% a BBTE-n belül a jelenleginél nagyobb önállósággal rendelkező magyar tagozatot választaná, 36% pedig az önálló Bolyai egyetem mellett szavazott. A legkevesebbet opciót az egyházak által szervezett magyar egyetem kapta. Magyari szerint a magyar tagozatok számára nagyobb önállóságot biztosító közös egyetemet a megkérdezettek 51%-a választaná, míg a külön egyetemet 49%. Szerinte a Ziua hétfői számában durva csúsztatás jelent meg a felmérésről. A lap azt állította, hogy a magyar diákok többsége nem támogatja az önálló magyar egyetem gondolatát. /Magyari Nándor László: Óvó bácsik álma és a valóság. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./ Előzmény: febr. 4.
1997. február 5.
A Szabadelvű Kör tagjai "egyelőre" irreálisnak, feleslegesnek ítélték meg egy önálló magyar egyetem létesítését Kolozsváron. Mi lesz addig? - tette fel a kérdést a Szabadelvű Kör képviselőjéhez, Magyari Nándor Lászlóhoz fordulva Nagy László. Nagy László több kérdést felvetett, ezek között van az, hogy tanított-e többségi iskolában vagy szórványvidéken, ahol minden tanár és diák kisebbségi gátlásban szenved? Hallott-e arról, hogy 1918 előtt a románok Magyarországon külön egyetemet követeltek, nem kisebbségi csoportokat-osztályokat? A Szabadelvű Körnek 200-300 tagja van, hogy mer lemondani 1,7 millió magyar nevében a kulturális autonómiáról? /Nagy László: Mi lesz addig? Kérdések a Szabadelvű Kör képviselőjéhez? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./ Nits Árpád nem fogadta el Magyari Nándor László felmérését: "Maholnap felmérik, hogy a romániai magyarság jelentős részének nincs szüksége autonómiára, érdekvédelmi szervezetre, parlamenti képviseletre..." /Nits Árpád: Miért nem követelnek osztrák egyetemet a mócok? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./
1997. április 3.
Bíró Bélának a Brassói Lapokban írt cikkét átvette a Romániai Magyar Szó "a szöveg fontossága okán". Miért fontos ez a szöveg, kérdezte Nits Árpád. Bíró Béla ugyanis a Bolyai Egyetemre is kitér: szerinte "a mai viták azt a katasztrofális esélyt segítenek elkerülni, hogy egy hebehurgyán összetákolt magyar egyetem" tehetségtelen, szakemberek garmadáját zúdítsa a romániai magyar társadalomra. Ennek a szövegnek a fontossága ugyanaz, mint a kötélről való csevegés jelentősége akasztott ember számára. Immár világos, hogy Romániában nincs politikai akarat az önálló magyar egyetem engedélyezésére, és a Bolyai Egyetem létjogosultságát megkérdőjelezők erről is elterelik a világ figyelmét és azt a látszatot keltik, hogy a romániai magyarság véleménye megoszlik a magyar egyetem ügyében. Aki pedig önként mond le jogáról, azt könnyebb kisemmizni. - Az öncsonkítási törekvéseket semlegesíteni lehetne, ha a romániai magyarság hiteles képviselője nyomatékosan leszögezné, hogy szándéka ellenére fosztják meg a magyarságot jogától, az önálló Bolyai Egyetemtől. / Nits Árpád: Fontos csevegés kötélről. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./
1997. április 8.
Bíró Béla ingerülten visszautasította Nits Árpád írását, egyúttal magyarázkodott: cikkét akkor írta, amikor a Bolyai Egyetem visszaállítása kormányszinten még föl sem merült. Bíró Béla leszögezte, hogy ha a Bolyai Egyetem engedélyezésére a román kormányban nincs politikai akarat, akkor nem a magyarság akaratán, s még kevésbé a magyar értelmiségieken múlik a sorsa. Bíró Béla tisztában van azzal, hogy a jelenlegi helyzetben az önállóság hiánya több súrlódáshoz fog vezetni, mint amennyihez a különállás vezetne. Hangsúlyozta, hogy ezekről "/sajnos/ nem mi döntünk." /Bíró Béla: Én, az erdélyi magyarság. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./ Nits Árpád cikke: ápr. 3. /Szabadság/
1997. május 6.
Botrányt próbáltak kavarni a nacionalista érzelmű lapok a RTV kolozsvári területi adójának április 30-i magyar adása miatt, amelyben Szőcs István megkérdőjelezte a dákoromán folytonosság elméletét.A Ziua szerint a "felháborító történelemhamisítás" az adófizetők pénzén történt. Ezt a kolozsvári magyar tévések az adás után kollégáiktól is megkapták. Ilyenkor hiábavaló érvelés, hogy a romániai magyarok is adóznak. - Román történészek négyszemközt már Ceausescu idején jósolgatták, hogy egyszer eljön az idő, amikor ki kell mozdulni a legendázásból, nem érdemes folyton leégni a nemzetközi történész-találkozókon, jegyezte meg Nits Árpád. Az egyéni kezdeményezés csak arra szorítkozott, hogy elfogadhatóbb magyarázatot kerestek arra az ellentmondásra, hogy miért élnek románok ott, ahol a rómaiak nem éltek. Erre készült az elmélet a népbölcsőről, ahonnan a románok áttelepültek a Kárpátokon túlra. Az erdélyi nyelvjárás viszont nem terjedt át Moldvába. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./ A Ziua, Mesagerul Transilvan és az Adevarul de Cluj szerint az Szőcs István román történelmet bemocskoló történelmi esszéje kapott helyet. Szőcs István az Ezredvég című műsorban kifejtette, hogy az "árpádi törzsek bejöveteléig Erdély senki-földje volt, mely jogi, kulturális és szellemi entitásként nem létező volt." A lapok kifogásolják, hogy Mihai Viteazulnak a románok egyesítésében betöltött szerepét csökkentette azzal, hogy őt "Rudolf, Magyarország királya, parancsnokának nevezte". Szőcs István elmondta továbbá, hogy a helynevek többsége a magyaroktól származik, és a magyar uralkodók hozták létre a románok számára is az első iskolákat. Boros János az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke egyetért azzal, hogy Erdélyben az első román iskolákat a magyarok alapították. A Ziua szerint Boros János kijelentette, hogy Mihai Viteazul nem nemzeti célokból egyesítette Erdélyt, Moldvát és Havasalföldöt, hanem kizárólag a területeken való uralkodás céljából. A Mesagerul Transilvan idézi Buchwald Pétert, aki kifogásolja, hogy olyan kérdésekre fektetik a legtöbb hangsúlyt, amelyek offsaid-ban hagyhatják a magyarokat. Kolozs megye prefektusa és Ioan Gavra RNEP-es képviselő bírálják a Szőcs István kijelentéseit. A lapok utalnak arra, hogy Szőcs István Szőcs Géza apja, aki szerintük romángyűlölő. /RMDSZ Sajtófigyelő (Kolozsvár), máj. 5., 81. sz./
1997. július 13.
Júl. 12-13-án Kolozsváron tartotta ülését az RMDSZ szerve, az SZKT. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a tét a nemzetiségi kérdés sok évszázados kezelésének megváltoztatása. Szükséges az erők összefogása. Bill Clintonnal Bukarestben tartott megbeszélésén kitűnt, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít Amerika a romániai magyarok és románok közötti viszony javulásának és az RMDSZ kormányba emelésének. Ezután az RMDSZ államhatalmi tisztségviselőinek beszámolója következett. Tokay György kisebbségvédelmi miniszter a törvényalkotásban való részvételt emelte ki és azt, hogy a tanügyi törvénymódosítás kormányhatározata márc. 18-a óta kész volt, de a bürokráciával mostanig elhúzták az alkalmazását. Az Európa Tanács szakbizottságának bukaresti ülésétől való távolmaradását azzal indokolta, hogy hivatalos volt Göncz Árpád fogadására. Sorra beszámoltak a többiek is, Birtalan Ákos idegenforgalmi miniszter, Bara Gyula munkaügyi államtitkár, Béres András oktatási államtitkár, Borbély László közérdekű beruházásokkal foglalkozó államtitkár. Tokay Györgyhöz több kérdést intéztek. Papp Kincses Emese a kulturális alap elosztását méltánytalannak tartotta. Katona Ádám nem fogadta el Tokay magyarázatát az Európa Tanács bizottsági megbeszéléséről, számon kérte a jogsérelmeket, a Székelyföldre történő román betelepítés folytatódását, a Bolyai Tudományegyetem helyreállításának elfelejtését. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke rámutatott, hogy mérhetetlen demagógia erőszakról beszélni a székelyudvarhelyiek részéről, amikor az apácák akciója erőszakosabb cselekedet. Tokayt a román nemzeti politika védnökének nevezte és javasolta, hogy az SZKT vonja meg tőle a bizalmát. Beszámolt munkájáról Molnár Géza egészségügyi, Kelemen Hunor művelődési, Kis Botond környezetvédelmi, Kovács Adorján mezőgazdasági államtitkár és Neményi Nándor József, a versenytanács tagja. Markó Béla Tőkés László javaslatára megjegyezte, csoda, hogy csupán egy miniszternek a menesztését kéri a tiszteletbeli elnök, majd ismertette a csereháti ügy következményeit, azt állítva, hogy amiatt akadt el a tanügyi törvény módosítása. Markó Béla ismertette a csereháti ügy történetét 1992-től. Borbély Zsolt nem értett egyet Verestóy Attila beszámolójának azzal a megállapításával, hogy hozzánemértők beleártják magukat szakértői ügyekbe. Az SZKT-tagok azért vannak, hogy beleártsák magukat szakértői ügyekbe. Verestóy Attila szemére vetette Borbély Zsoltnak, hogy magyarországi lapokban megjelent cikkeivel nagyobb kárt okoz az RMDSZ-nek, mint politikai ellenfelei. Azok okoznak a legnagyobb kárt a szövetségnek, akik eltérnek a programjától, válaszolt Borbély Zsolt. Papp Kincses Emese tisztázást követelt, miért váltotta le Kincses Elemér rendezőt Kelemen Hunor államtitkár. Az államtitkár azt bizonygatta, hogy hosszas tájékozódás után döntött így. Katona Ádám Constantin Dumitrescut idézte, hogy a mai román kormányban is vannak kommunisták. Erre Markó Béla követelte: az SZKT ne engedje, hogy a kisebbségbe szorult ellenzék azt a látszatot kelthesse, hogy az SZKT-nak kifogásai vannak a kormány ellen. A következő napon a Marosvásárhelyen okt. 3-4-ére tervezett RMDSZ-kongresszus előkészületeiről volt szó. /Nits Árpád: SZKT-ülés Kolozsváron. Leradírozott ellenzék. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./
Az SZKT üléséről kiadott közlemény összegezte az elhangzottakat. A részletes, információbő tájékoztatók vitája során nyilvánvalóvá vált, hogy az RMDSZ képviselői jelentős munkát végeznek, részt vállalnak a reform elindításából minden területen, és partneri, igen jó kapcsolat alakult ki a legmagasabb szinteken. A helyhatósági, valamint az oktatási törvényt módosító kormányrendeletek fontossága rendkívüli akkor is, ha nem minden RMDSZ-céltételezést sikerült megvalósítani. A vita során az is egyértelművé vált, hogy az általános kérdések mellett komoly figyelmet kell szentelni a helyi közösségek gondjainak, a megfelelő megoldások kimunkálása a helyi és országos erők együttes munkája kell hogy legyen. Az RMDSZ-kongresszus előkészítésére vonatkozóan az SZKT döntött az időpont kérdésében – 1997. október 3-4. –, határozott a képviseleti normákra és a küldöttek kijelölésére vonatkozóan, valamint döntés született a kongresszus napirendjét illetően is. Az SZKT megvitatta és elfogadta a szövetség idei – 1997. április 1-től 1998. március 31-ig tartó időszakra szóló – költségvetését. Az ügyvezető elnök javaslatára a testület megerősítette tisztségében Birtalan Józsefet, akit a szövetség elnöke korábban gazdasági ügyvezető alelnökké nevezett ki. A továbbiakban az SZKT elfogadta az Etikai Bizottság új szabályzatát, fölvette a szövetség kollektív tagjainak sorába az Erdélyi Kárpát Egyesületet. Az SZKT meghallgatta a Szabályzat-felügyelő Bizottság jelentését Szőcs Géza kongresszusi fellebbezésének a tárgyában, ugyanakkor a Maros megyei RMDSZ tisztújításával kapcsolatos óvással, mint nem rá tartozó kérdéssel, nem kívánt foglalkozni. Az SZKT nyilatkozatot fogadott el a madridi csúccsal kapcsolatban. A nyilatkozatot közzéteszik. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 14., 1070. sz./ Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa kolozsvári ülésén az 1997. július 8-i madridi csúcstalálkozón született döntéssel kapcsolatosan a következő nyilatkozatot fogadja el: Az RMDSZ üdvözli a madridi NATO-csúcstalálkozó azon döntését, hogy az euroatlanti biztonsági rendszerbe új, kelet-közép-európai tagokat vesznek fel. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy nyilatkozatában a NATO Romániát név szerint megemlíti, és ezáltal közvetve a következő bővítés egyik fő esélyesének tekinti. Ez a madridi döntés, valamint közvetlenül utána Clinton amerikai elnök romániai látogatása is bizonyítja, hogy eredményesek voltak az 1996. novemberi választások utáni erőfeszítések, melyeket Románia elnöke és kormánya, illetve a kormánykoalíció tagjai - közöttük az RMDSZ - fejtettek ki az ország euro-atlanti integrációja érdekében. Igazolja azt a kormányprogramot, amelynek célja életbe léptetni a mélyreható gazdasági reformokat, visszaszorítani a korrupciót, biztosítani az emberi és nemzeti kisebbségi jogokat, érvényt szerezni a jogállamiság alapértékeinek, rendezni a tulajdonjogokat mint a társadalmi és politikai stabilitás alapvető feltételeit. Ezek a belpolitikai változások, valamint az új alapokra helyezett külpolitika, melynek fontos eleme a jószomszédi kapcsolatok kiépítése és fejlesztése, a korábban esélytelen országok közé sorolt Romániát a NATO-tagság közeljövőbeni elnyerésének fő esélyesévé emelték. Az RMDSZ érdekelt e folyamatok további erősítésében és kiteljesítésében, és továbbra is vállalja a politikai felelősséget a reformfolyamatokban elkötelezett kormányprogram maradéktalan érvényesítése érdekében mind a végrehajtás, mind a törvényhozás terén. Megerősítést nyert az a tény, hogy Románia demokratikus államok közösségébe való beilleszkedésének elengedhetetlen feltétele a nemzeti kisebbségek jogainak törvények általi szavatolása, ami nemcsak a kisebbségeknek, hanem a többségi nemzetnek is alapvető érdeke. Fontosnak tartjuk, hogy a közigazgatási és a tanügyi törvény sürgősségi kormányrendelettel való módosítása új lehetőségeket biztosít az anyanyelvhasználatban és az anyanyelvű oktatásban is, és ezáltal megkezdődött az elmúlt évtizedekben felhalmozódott egyenlőtlenségek felszámolása. Természetesen azt is fontosnak tartjuk, hogy később a parlament erősítse meg ezeket a kisebbségjogi szempontból jelentős normákat. Ugyanakkor közös érdekeink jegyében ezúton is felhívjuk koalíciós partnereink figyelmét, hogy együttes erőfeszítéssel fel kell számolni azokat a véleménykülönbségeket és működési zavarokat, amelyek fölösleges akadályokat gördítenek a reformfolyamatok kiteljesítése és a választóink jogos elvárásainak teljesítése, ezen belül a román-magyar megbékélést szolgáló nemzeti kisebbségi kérdés európai normák szerinti rendezése elé, melyek fékezik a jogállam működését szavatoló törvények és intézmények létrehozását a társadalmi élet minden területén.
Meggyőződésünk, hogy Románia nevesítése a madridi találkozón az elkezdett folyamatok pozitív értékelését jelenti, és egyben arra is biztosíték, hogy a megkezdett úton való következetes továbbhaladás, a reformok további vállalása és kiteljesítése az elvárt eredményekhez vezet. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 14., 1070. sz./ Az SZKT üléséről, a heves vitáról beszámoltak a lapok. Gál Mária kolozsvári tudósításának címe: Tőkésék bírálták az RMDSZ kormánybeli szereplését /Népszava, júl. 14./
1997. július 18.
Buchwald Péter, Kolozs megye alprefektusa fejtette ki véleményét az RMDSZ tevékenységéről. Az RMDSZ következetes, tekintettel kell lenni arra, hogy a kormánykoalíció programjába nem férhetett be a teljes RMDSZ-program. "Sajnos, vannak, akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy a hét hónap alatt óriási eredményeket értünk el." Szerinte ilyen tanügyi törvény nem jelent meg Trianon óta. - A Bolyai Egyetemről nem mondunk le, hangsúlyozta. Cáfolta Nits Árpád közbevetését, hogy elfogadták a "multikulturális kitalálmányt". Ehelyett a "Bolyai Egyetem visszaállításának folyamatként való elképzelését fogadtuk el." A "magyar egyetemnek Kolozsváron és Bolyai nevével kell helyreállnia." /Nits Árpád: A meghívott szemével.= Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./
1997. szeptember 10.
Ha nem ilyen szószátyár Meciar miniszterelnök, a világ sohasem tudja meg, mit forgat a fejében, "és ha nincs ez a nagy felzúdulás, akkor szép suttyomban meg is valósítja ötletét." "Ez már a sokadik példa arra, hogy a magyar külpolitika túlságosan szemérmes. Érthetetlen, miért hallgatja el a szomszédos államvezérek ilyen égbekiáltó ötleteit. Vajon még milyen alkalommal történt meg, hogy Horn Gyula elsápadt..."? Itt van például a katonai együttműködés. "Vajon egyetlen katonakoktélon sem hangzott el némi utalás arra, hogy úgyis megtöltik kaszárnyákkal a Székelyföldet, ha a szomszéd tiltakozni merészel?" /Nits Árpád: Sápadozó diplomácia. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./
1997. október 10.
Szőcs Géza anyagi elszámoltatásával azelőtt sokat foglalkoztak. Több tagból álló brigád utazott Magyarországra a terhelő adatok összegyűjtésére, az RMDSZ Szövetségi Ellenőrző Bizottsága jelentést állított össze, a Szövetségi Képviselők Tanácsa pedig elmarasztaló határozatot hozott. Ezt a határozatot Szőcs Géza megfellebbezte. Szőcs Géza kijelentette, nem bízik abban, hogy a jelenlegi RMDSZ-vezetés igazságot szolgálat neki. Dokumentumcsomagot adott át az összeülő RMDSZ-kongresszusnak. Eljött a koronatanú Amerikából, Hámos László, gyar Emberjogi Alapítvány HHRF /Hungarian Human Rights Foudation/ vezetője, "aki elmondta a bizottságnak, hogy Szőcs Géza nem tartozik ennyivel, semmivel sem tartozik, sőt, mi tartozunk neki". Szőcs Géza hangsúlyozta, hogy tiszta a lelkiismerete. /Nits Árpád: A Szőcs Géza-ügy záróakkordja következik? = Szabadság (Kolozsvár), okt.11./Hámos László
1997. november 13.
Nits Árpád kifejtette: az eddigi tapasztalatok alapján nem sokat lehet várni a Romániai Magyar Újságírók Egyesülete /MÚRE/ felhívásától a magyar-román újságírók párbeszédére. "A majdnem nyolc esztendő keserűségéből levonhatnánk már a tanulságot: itt nincs szó ismerethiányról." Egyes sajtóértesülések szerint a székelyföldi cserkészek farkaskutyákat idomítanak a románok megtámadására. - A rágalmazást a törvény tiltja. A törvénynek nem kerekasztalnál lehet érvényt szerezni. /Nits Árpád: Rémhírterjesztők felvilágosítása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./ Felhívás szövege: nov. 11.
1997. november 17.
A Teleki Oktatási Központ Szovátafürdő egyetlen jelentősebb épülete, amely magyar kézben van. Amennyiben az RMDSZ-en múlott volna, ez sem létezne, tájékoztatott Bíró István, a Teleki Oktatási Központ igazgatója. Annak idején, 1994-ben Cs. Gyimesi Éva, az RMDSZ akkori oktatási alelnöke határozottan ellenezte ezt, mondván, ez nem illeszkedik bele az RMDSZ oktatási stratégiájába. Az őt követő Béres András oktatási alelnök szintén nem segített, Takács Csaba közömbösen kezelte ügyüket. Kötő József volt az első oktatási alelnök, aki partnerként kezelte a központot. A Határon Túli Magyarok Hivatala sem támogatta azt, hogy létrejöjjön a központ. Az ellenségeskedés dacára a központ most már majdnem teljesen önellátó, csak a fejlesztéshez igényel támogatást. Ehhez kapnak juttatásokat a magyar művelődési minisztériumtól. Főleg adakozásból elkészült a könyvtárterem, az 50 férőhelyes étterem, az előadóterem, a 80 szálláshely, a mosókonyha. A Teleki Oktatási Központban működik a Békéscsabáról kihelyezett tanítóképző főiskola, 48 szakképesítés nélküli tanító érkezik ide minden egyes hét végén. A hallgatók négy év után torna, rajz vagy zene tanítására jogosító diplomát kapnak. Itt van a Bolyai Nyári Akadémia színhelye, amely ötödik éve a Kárpát-medence legnagyobb magyar pedagógusrendezvénye. A Teleki Oktatási Központban évente még átlag 80 alkalmi rendezvényt is tartanak. /Nits Árpád: Erdei iskola és magas politika. Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./
1998. április 1.
Nits Árpád az 1991-es bányászjáráshoz hasonlította Ciorbea miniszterelnök megbuktatását és ezért a Demokrata Pártot tette felelőssé. A Ciorbea által emlegetett "körmönfont bányászjárás" olyan miniszterelnök politikai pályafutását tette tönkre, aki megpróbálta erkölcsössé tenni a politizálást, írta Nits Árpád. Victor Ciorbea megérdemelt volna néhány szó hivatalos méltatást, legalább annyit, hogy "érdemei elismerése mellett". A kormánypolitikusoknak ezután is együtt kell működniök a Demokrata Párttal, mert más koalíciós lehetőség nem várható, de - szerinte - "ettől a csoporttól semmi jó nem várható". /Nits Árpád: Érdemei elismerése helyett. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./
1998. április 15.
A Magyarok Világszövetsége tárgyalt a határon túl élő magyarok és a magyar állam jogviszonyáról. Az MVSZ választmányának döntése pontosan úgy szólt, hogy erről a problémáról az MVSZ összmagyar vitát kezdeményez. Heves viták követték az MVSZ választmányi ülését. Fölöttébb furcsa, állapította meg Patrubány Miklós, az MVSZ elnökhelyettese, hogy az MVSZ elképzelése még nyilvánosságra sem került, de a félremagyarázások már elkezdődtek. A legnagyobb csúsztatás az az állítás, hogy a kettős állampolgárság nem létezik a gyakorlatban. Elég csak a horvát példára hivatkozni: az ország 4 millió állampolgárán kívül további 4 millió horvát nemzetiségű folyamodhat horvát okmányokért, és a horvát parlamentbe 12 külföldi jutott be. A másik félrevezetés, hogy az Európai Unió kikötéseire hivatkoznak. Az EU-csatlakozás során Magyarország az egyik fél, amelynek pontosan ismertetnie kell feltételeit. /Nits Árpád: Össznemzeti vita előtt. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./
1998. április 21.
Várható a magyarországi kormánypártok és a Határon Túli Magyarok Hivatalának ellenérzése a kettős állampolgárság bármilyen formában történő felvetésekor, de ekkora hüledezésre csak az lehet a magyarázat, hogy a választások előestéjén igen erősen beprogramozták maguknak a magyarellenességet. "Azt mondta Kovács László külügyminiszter, hogy az ötlet elképesztő." Valójában a Moldovai Köztársaságból az állampolgárok személyi igazolvánnyal jönnek át a román határon, nem fizetnek benzin-fejpénzt, amikor pedig hazatelefonálnak, nem nemzetközi, csak településközi díjat fizetnek. A kettős állampolgárság javaslatának hírére az RMDSZ-ben a szélsőségesen ultramérsékeltek ellenezték az ötletet, a radikálisoknak becézett RMDSZ-politikusok pedig vagy kivárnak, vagy úgy nyilatkoznak, hogy a javaslatot tovább kell gondolni. Érdekes szerepcsere. /Nits Árpád: Szerepváltás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 21., átvéve a Szabadság (Kolozsvár) napilapból./
1998. május 7.
A kolozsvári RMDSZ Polgári Fórumot szervezett. Balázs Sándor szerint az összejövetel csupán "főpróbája" volt annak a találkozónak, amelyen részt vesz majd Markó Béla szövetségi elnök is. A vita során, a fórum résztvevői érintették az anyanyelvű oktatás, ezen belül pedig az önálló magyar egyetem kérdéskörét, majd a Magyarok Világszövetsége által felvetett kettős állampolgárság problémájának különböző vetületeit vitatták meg. A vitaindítót Neményi Ágnes tartotta, ebben a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékein folyó oktatás aggasztó minőségét ismertette. Az utóbbi években az anyanyelvű oktatás színvonala lényegesen csökkent, a tanárok zöme nem tartja meg rendszeresen előadásait, a társadalomkutatás megrekedt a felméréseknél. Mindez alátámasztja az önálló magyar egyetem létrehozásának szükségességét. Molnos Lajos sürgette, hogy az RMDSZ saját oktatási törvénytervezetét tűzte újra napirendre a parlament. Nagy Ernő szerint Cs. Gyimesi Éva éppen az önálló magyar egyetem létrehozásától féltette az oktatás színvonalát. - A vitán felvetették: össze kell hívni egy értekezletet Erdély magyar egyetemi tanárai és hallgatói számára. Ilyen szerveződés nyomására az RMDSZ-nek lépnie kellene. - A kettős állampolgárság felvetésével az MVSZ össznemzeti vitával próbált megoldást keresni. /Nits Árpád: Markóra várva. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./
1998. május 19.
Kötő József újonnan, május 14-én kinevezett oktatásügyi államtitkára nyilatkozott a kolozsvári lapnak. Elődjét, Béres András államtitkár tevékenységét ért bírálatok kapcsán kifejtette: az elégedetlenség legfőbb oka a kapcsolattartási, információáramoltatási hiányosságok voltak, az oktatásügyi minisztérium kisebbségi államtitkárságán ugyanis történt - ha nem is látható - előrelépés. Ki kellett építeni azt a szervezési keretet, amely korábban nem létezett, ki kellett dolgozni azt a működési szabályzatot, amely értelmében az államtitkár rendelkezhet a kisebbségi oktatás kérdéseiben, dönthet a tankönyvekről, a tantervekről, a beiskolázási mutatókról. Kötő úgy látja, megteremtődött az az autonóm mozgástér, amely lehetővé teszi az előrelépést, látványosabb eredmények elérését. A Kolozs megyeiek konkrét eredményeket vártak a Bolyai Egyetem kérdésében is. Kötő József eredménynek nevezte, hogy a tanügyi főosztály háttérmunkája nyomán tantervbe iktatták a magyar történelmet, meghirdették a vonatkozó tankönyvpályázatot, és nem utolsósorban elfogadtatták és alkalmazták a 36-os kormányrendeletet. Szervezeti elképzelés van arról, tájékoztatott Kötő József, hogy az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kormányszervvé váljon. Tervezik, hogy kolozsvári központtal magyar oktatáskutatási munkacsoport alakul, hogy a versenyképesség javuljon. Az önálló magyar egyetemre vonatkozóan Kötő József elmondta: az RMDSZ Operatív Tanácsának az új miniszterelnökkel való találkozója során nyomatékosították, nem érthetnek egyet a multikulturalitás fogalmát előtérbe helyező koncepcióval, az RMDSZ nem mondhat le az önálló intézményalakítás jogáról. A remények szerint május 31-ig átmegy majd a parlamenten a 36-os tanügyi kormányrendelet, ezt követően pedig akár már ősztől beindulhatnak az önálló magyar tagozatok a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, a marosvásárhelyi Orvosi Intézetben, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, valamint a marosvásárhelyi Petru Maior Műszaki Egyetemen. Az oktatási államtitkár elmondta: véleménye szerint Andrei Marga oktatási miniszter Európára nyitott, modern oktatási szerkezetet kíván kialakítani. "Ezen belül vannak vitáink, például éppen a multikulturális egyetemről" - mondotta Kötő József, hozzátéve: "jogaink fedezetét nem az egyes vezető politikusok jóindulatára kell alapozni, mert az emberi megértés múlandó, hanem törvényekre". Amennyiben nem fogadják el a 36-os kormányrendeletet, akkor "felül kell vizsgálnunk részételünket a koalícióban" - jelentette ki. A Kolozs megyei RMDSZ kifogásolta, hogy nem foglakoztak az 500 ezer aláírással beterjesztett kisebbségi törvénytervezettel. Kötő erre azt válaszolta, hogy a törvénytervezet tovább él a 36-os kormányrendeletben. Az egyetem ugyan nem szerepel a 36-osban, de az önálló intézményteremtés jogának parlamenti elismerése után be lehet nyújtani a törvénytervezetet a Bolyai Tudományegyetem létrehozására. Kötő államtitkári tisztsége mellett továbbra is vezeti az RMDSZ oktatási főosztályát. /Nits Árpád: A kolozsvári magyar egyetem létrehozása axióma. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19., ismertette: Napi Magyarország, máj.20./
1998. október 7.
Az alsócsernátoni fórum megítélésében "a román bal és jobb a Csernáton-értékelésben tökéletesen egyetértett a magyar ballal. Alkalomadtán, amikor a Kossuth rádió a Népszabadságtól kölcsönözte a tudósítást, az embernek az volt az érzése, hogy az Adevarul lapszemléjét hallja." - írta Nits Árpád. Az "ellencsernátoni szónokok" az utóbbi két év "kimagasló megvalósításait" idézték fel. Nits Árpád felidézte, hogy 1997 januárjában Kolozsváron "volt egy tanakodás arról, hogy kell-e nekünk egyetem." Mindent beleadtak, amit csak kívánt a román jobb- és baloldal, valamint az akkori baloldali magyar kormány: bemutattak multikulturális rögeszmét igazoló közvélemény-kutatást, jelenlétével adott súlyt az önálló egyetemről való lemondásnak az RMDSZ által kinevezett tanügyi államtitkár, terjedelmes újságcikk fejtegette, hogy a Bolyai Egyetem csak néhány kolozsvári könyvmoly kívánsága. Ez utóbbi Törzsök Erika aláírásával a budapesti Magyar Hírlapban és a kolozsvári Szabadságban egy időben jelent meg a Határon Túli Magyarok Hivatala akkori főnökének határozott felkérésére. Az ellencsernátoni szónok ezzel a kolozsvári Bolyai-ellenes rendezvénnyel kapcsolatban részletesen ecsetelte, hogy Tokay György kisebbségvédelmi miniszter erélyesen elhatárolódott Törzsök Erika véleményétől." "Tokay György tényleg elhatárolódott Törzsök Erikától, de egy kicsit később. Az egykori HTMH-elnök lefegyverző útmutatása után másfél évvel, miután kibukott a hatalomból, megmutatta, hogy ő is tud gondolkozni, ha már úgysincs vesztenivalója, és azt találta mondani, hogy ha az RMDSZ képtelen eredményeket elérni a kormányban, akkor kár tovább erőlködnie." - Az RMDSZ felsőbb körei "elítélik a kolozsvári szervezet kezdeményezéseit, mert állítólag éppen azok miatt állunk ilyen rosszul az egyetem ügyében. Súlyos tévedés. Nem a kolozsvári szervezet polgári fórumai buzdítottak tétlenkedésre a kormányalakítás utáni első napokban, hetekben, amikor az új kormánynak késedelem nélkül meg kellett volna tennie a legnehezebb lépéseket. Nem a kolozsvári szervezet rendezte meg a felméréssel és a Törzsök-cikkel egybekötött tanakodást arról, hogy semmi sem kell nekünk. Ezeket a politikai hibákat vagy vétségeket mások követték el. A kolozsvári szervezet a késlekedést és tévelygést látva csak kötelességükre próbálta figyelmeztetni kormánytisztviselőinket." /Nits Árpád: Ellencsernátoni forgatókönyv. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./
1998. október 9.
Márványi Péter, a Magyar Rádió tudósítója visszautasította Nits Árpád megállapítását, hogy a Kossuth Rádió a Népszabadságtól kölcsönözte a tudósítást, továbbá, hogy csak úgy röpködtek a radikális jelzők a csernátoni politikus csoporttól. Márványi közölte a Kossuth Rádióban elhangzott tudósításának szövegét, egyben javasolta, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/ Etikai Bizottsága vizsgálja meg a történteket. /Márványi Péter, a Magyar Rádió tudósítója: Javasolom a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Etikai Bizottságának. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./ Előzmény: Nits Árpád: Ellencsernátoni forgatókönyv. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./
1998. október 10.
Nits Árpád nem értette, miért vette magára Márványi Péter a megjegyzését, holott ő azt írta, hogy a rádió a Népszabadság tudósítójától idézett. /Nits Árpád: Alkalomadtán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./ Előzmény: Nits Árpád: Ellencsernátoni forgatókönyv. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7., Márványi Péter, a Magyar Rádió tudósítója: Javasolom a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Etikai Bizottságának. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./
1998. október 15.
Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója is reagált Nits Árpád cikkére (Szabadság, okt. 7., majd okt. 10.), "aki végül kibökte: nem Márványi Péterbe akart belerúgni, hanem tulajdonképpen belém." Tibori Szabó Zoltán tudósításai és az Adevarul című napilap anyagai közötti párhuzamot a leghatározottabban visszautasította. Anyagaiban egyáltalán nem "röpködtek a radikális jelzők a csernátoni politikusi csoportról", ahogy Nits írta. /Tibori Szabó Zoltán: Az újságíró legyen pártatlan. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./
1998. december 2.
Gajdos Balogh Attila védelmébe vette Nits Árpád írását, nem fogadta el Tibori Szabó Zoltán elmarasztalását. A mérsékelt és radikális elnevezés a román politikát szolgálja, az a megosztottság kimunkálása és állandósítása, figyelmeztetett Gajdos Balogh Attila. A nemzetállami kommunizmus egyetemes hazugságai alakították ki a naiv vagy megalkuvó együttműködők magyar típusát, akikkel sikerült ezt a felosztást elfogadtatni, és az úgynevezett radikálisokat radikálisan elszigetelni. Ez ellen az állapot ellen léptek fel a Kolozsvárról kiinduló fórumok. /Gajdos Balogh Attila: "Mérsékelt", "radikális" és reálpolitika. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./ Ugyanezen oldalon válaszolt Tibori Szabó Zoltán: nem fogadta el, hogy egyoldalú. A mérsékelt-radikális ellentét feloldása szerinte az RMDSZ jelenlegi struktúrájának megszűnését, a szövetség két vagy több pártra szakadását jelentené. Tibori saját bátor kiállására emlékeztetett: Tőkés László egykori védőügyvédéért, Kincses Elődért Tőkés László sem állt ki olyan határozottan, mint ő. Tibori Szabó Zoltán hangsúlyozta, hogy sohasem kellett igazolnia magát, minden tettéért vállalja a felelősséget. Hét évig főszerkesztette a Szabadság napilapot, de nem kapott segítséget. Sem az egyháztól, sem az RMDSZ-től. "Bár erre külön-külön mindegyik kapott pénzt. De az másra kellett. Az igazság pedig érdekeket sértett. Nos, amikor ezt kimondtam, azért "szűnni nem akaró magyarellenesnek" bélyegzett öt püspök meg egy érseki helynök. Hogy aztán az általam megfogalmazott vádakat sokkal súlyosabb formában igazolják magyar állami pénzügyi ellenőrök." Tibori Szabó Zoltán mindig nonkorformista volt, állapította meg saját magáról. /Tibori Szabó Zoltán: A fehér, a fekete, a szürkék meg a többi szín. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./ Tibori Szabó Zoltán írásában olvasható, hogy amikor kimondta az igazságot, akkor azért magyarellenesnek bélyegezték a püspökök. Az igazság kimondásának minősítette tehát az 1996-ban publikált cikkét, amelyben a Magyarok Világszövetségét támadta: az MVSZ-t egyáltalán nem foglalkoztatja a határon túli magyarok sorsa, az "egészben csak a svihákság világméterű." /Tibori Szabó Zoltán: Világméretek. = Szabadság (Kolozsvár), 1996. jún. 22./ Ez ellen a hang ellen tiltakoztak a püspökök, akik a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága Védnöki Testülete tagjai /Szabadság (Kolozsvár), 1996. júl. 16./ Tibori Szabó Zoltán a Népszabadság romániai tudósítója.
1999. február 10.
A tömegben élő kisebbség egyedeinek menekülési ösztöne, magyarán önfeladása most ijesztően felerősödött, állapította meg Nits Árpád. Ebben része volt a magyarországi MSZP és SZDSZ segédlettel készült "tudományos szociologikus" felismerésnek, hogy a Bolyai Egyetem nem is kell. Akkor meg mi szükség van középfokú oktatásra? Az önfeladás helyett van más megoldás is, ez az autonómia. /Nits Árpád: Kritikus tömeg. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./
1999. augusztus 4.
Nits Árpád megdöbbentőnek tartotta Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentését: "Miközben Tőkés püspök az RMDSZ vezetését, személy szerint a szövetségi elnököt támadja, valójában ?az egész romániai magyarságon üt?". Ez nem lehet igaz! - írta Nits Árpád. Az RMDSZ szövetségi elnöke túltesz Ceausescun, aki szintén összetévesztette magát a néppel, de nem mondta ki ilyen kereken, hogy idegesíti a felségsértés. - Markó Bélát az erdélyi magyarság egésze korántsem tekinti megváltójának. Markó Béla hozzátette: "Ha a püspök úrban nincs remény és bizalom, én sajnálom, de vele így, ezen az úton nem tudunk együtt menni." Ezek szerint az RMDSZ vezetése és személy szerint a szövetségi elnök nem tudja, mit jelentene Tőkés László kipakolása az RMDSZ-ből. A következő választási kampány kimenetele RMDSZ-szempontból még nem dőlt el. A legelégedetlenebb magyar választók közül is sokan az utolsó vonat reményében elmennek szavazni. Amennyiben a Neptun-vonallal elégedetlenkedőket kizárják, és ezzel szétszakítják az RMDSZ-t, nem jön össze elegendő szavazat. - Egyszer érdemes lesz megírni az RMDSZ történelmét. "A németeknek sincs parlamenti frakciójuk, mégis ugyanazzal a Petőfi-Schiller Tudományegyetemmel etetik őket." - szögezte le az újságíró. /Nits Árpád: Felségsértés. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./
2000. január 13.
A nyugati megfigyelők Romániában ma akadálytalanul elvegyülhetnének a mélyrétegekben, de nem érdemes. "Jelentésüket odahaza a túlbuzgóság jelének tekinthetnék, ha az nem egyezik a nemzetiségi kérdés modell értékű megoldásának hivatalosan kidolgozott és az illetékes kisebbség képviselete által megerősített képletével." - írta Nits Árpád. Ezért a magyar képviselőknek vigyázniuk kellene nyilatkozataikra, ne vigyék túlzásba a dicsekvést. Nits példát hozott fel: elhitették a világgal, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Líceumot visszaszolgáltatták a református egyháznak. Valójában ez nem történt meg: Fülöp G. Dénes marosvásárhelyi református esperes elmondta, hogy a Hivatalos Közlöny közölte a kormány visszakozását a Bolyai Líceum ügyében. Ezt az újabb kudarcot a sajtóorgánumok nem közölték. /Nits Árpád: Rálapátolás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./
2000. március 27.
Márc. 24-én a Duna Televízióban B. Nagy Veronika és Vetési László a verespataki magyarságot mutatta be. Ismert, hogy Vetési László lelkész a szórvánnyal foglalkozik, de azok a magyarok, akik családban, iskolában, templomban románul beszélnek, nem sorolhatók ebbe a kategóriába. Az azonosságzavar nem helyi színfolt. A jelenség egyébként földrajzilag is terjedőben van, hiszen a Mezőség egyes falvaiban a hívek napjainkban kezdik kérni a papokat, hogy románul prédikáljanak. Emiatt nemsokára három erdélyi magyar kategóriában kell gondolkoznunk: van tömbmagyar, szórványmagyar és foszlánymagyar. A készülő státustörvény sem tekinthet el ettől a valóságtól. Nem volna helyes, ha a nyelvtudás alapján Fúró Gyulának, Boda Józsefnek, Hajdu Győzőnek kijárna a különleges magyarországi jogállás, ugyanakkor a verespatakiakról, akik önhibájukon kívül vesztették el kapcsolatukat az anyanyelvvel, megint elfeledkezne a magyarok Istene. /Nits Árpád: Foszlánymagyarság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./
2001. szeptember 25.
Orbán Viktor miniszterelnök kérte, hogy a magyarországi politikusok ne járjanak Bukarestbe panaszkodni. Milyen anyagi vagy erkölcsi haszna származik a Magyar Szocialista Pártnak abból, hogy miniszterelnök-jelöltje tősgyökeres kolozsvár-napocás román nyelven behízelegte magát a hatalomba beláthatatlan időkre visszatelepedett román szocialisták lelkivilágába? - tette fel a kérdést Nits Árpád. Sejtető, hogy a román-magyar szocialista találkozón a Fidesz-kormányzatot szapulták, a jelenlegi "áldatlan" magyarországi helyzetre panaszkodtak és megígérték, hogy ha ők is újra visszatérnek a kormányrúdhoz, a magyar-román viszony kerékvágását a szocialista internacionálé keretében közösen mélyítik egyirányú kátyúvá. Medgyessy mellett a Szabad Demokraták Szövetsége is beletercel időnként ebbe a kórusba. Nits Árpád Tamás Gáspár Miklósra célzott: az SZDSZ "egyik ideológusa (ördög és pokol: ez is kolozsvári származású!), aki azzal a sirámmal borult a bukaresti siralomfal tövéhez, hogy ha sajtószabadságot akar látni, Romániába siet. Egy másiknak az a zseniális ötlete támadt, hogy a státusigazolvány helyett biztosítani kell az erdélyi magyarok hozzáférhetőségét a magyarországi kereskedelmi tévék műsorához." Nemcsak magyarországi pártaktivisták, hanem erdélyinek mondott magyarok is szoktak panaszkodni a jelenlegi magyar kormányra. Ezeknek kiemelt témája szintén a státustörvény, de szívesen beleakadnak a Trianon-emlékműbe is. Ezek a bedolgozókat "amúgy is túlfizetik. Ők, akik a magyarországi sajtószabadság hiányára panaszkodnak, a legkedveltebb, legpénzesebb - legpénzeltebb - sajtóorgánumokban közölnek, soha egyetlen sorral sem fordulnak olyan lapokhoz, amelyeket éppen a véleményszabadság betartása miatt egyre inkább kirekesztenek a pályáról a régi-új sajtómágnások." "Valami nagyon bosszanthatja a magyarországi balliberálisokat a határon túli magyarok viselkedésében, amit szeretnének közömbösíteni. Ez nem lehet egyéb, mint az erősebb nemzettudat. /Nits Árpád: Bukaresti siralomfal. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 25./
2001. december 11.
Az RMDSZ vezetői sietve elhatárolódtak Sógor Csaba szenátortól (magyarul: magára hagyták), számtalan nyilatkozat elhangzott arról, hogy miért nem kellett volna Sógor Csaba szenátornak megszólalnia. Közben a mezei RMDSZ-tagokat éppen ezekben a napokban határolták el sürgősségi rendelettel Magyarországtól, írta Nits Árpád. Ezzel bebizonyosodott, hogy a tanítványok mennyivel okosabbak Ceausescunál: nincs szükség műszaki határzárra meg az útlevelek belügyminisztériumi őrzésére. Kitalálták a 250 eurós feltételt. Az idei év volt "a legpimaszabb kihívások időszaka nemzetiségi büszkeségünk ellen" - állapította meg a cikkíró. Kezdődött a magyarországi kedvezménytörvény román fogadtatásával, amely gyanúsan hasonlított az SZDSZ és romániai "magyar" bértollnokai akadékoskodásához. Azután jött a belügyminiszteri és a titkosrendőrségi feljelentés, amit követett a váratlan bejelentés, hogy az idén Csíkszeredában lesz a "központi" egyesülési ünnepség. - Az egyik állami RMDSZ-hivatalnok azt mondta a hivatalos rádióban, hogy nem szabad független polgármestereket választani, mert azok hajlamosak az elhajlásra, mint Csedő Csaba, Csíkszereda polgármestere. - Az RMDSZ-elhatárolódás sok mindenre jó volt, csak az önérzet gyógyítására nem, szögezte le Nits Árpád. /Nits Árpád: Elhatárolódás határzárlat idején. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11./
2002. január 8.
Ki hallott a külföldön élő horvátok kettős állampolgárságára vonatkozó törvényről vagy a szlovák nemzetiségi igazolványok kibocsátásáról? – kérdezte Nits Árpád. Magyarországnak van néhány szomszédja, amely az új évezredben is minden alkalmat megragadva acsarkodik ellene. Egy NATO-tagország ellen. És az acsarkodók is NATO-tagok akarnak lenni, és ehhez kérik, sőt megkövetelik a minden alkalommal ócsárolt Magyarország segítségét. Az újabb szlovák ötlet szerint Magyarországra erős nemzetközi nyomást kell gyakorolni. Ami szabad a határon kívüli szlovákoknak, az nemzetközileg elítélendő bűncselekmény a magyarok esetében. Jobboldalról indult el az első kezdeményezés a határon kívüli nemzetrészek támogatására, amelyet baloldalról állandó ellenszél kísér. A liberálisnak nevezett balszél meg sem szavazta, a szocialista pedig a szavazás napján is rázendített, hogy "de azonban". A teljes akadékoskodási lajstrom összeállítása immár a történészek dolga, elég a karácsonyi ünnepeket kísérő "kitalálmányokra" emlékeztetni. A cirkuszi fejszámolók újra az olcsó munkások milliós tételeivel ijesztgették a magyarországi munkavállalókat, a szakszervezeti vezetők (lenini áttételi szíjak) sietve felkapták a "gondolatot". – "A horvátországi és szlovákiai viszonyok alapos ismerete nélkül is állíthatjuk, hogy ott nincs meg az MSZP és az SZDSZ pontos mása. Mert ha létezne, akkor a horvát kettős állampolgárság, illetve a szlovák nemzetiségi igazolvány törvénye nem születhetett volna meg olyan szép csendben. Ellenkezőleg, a horvát és a szlovák balliberósok úgy összeüvöltözték volna a világot, hogy a szomszédok is felfigyelnek a készülődésre, és elkezdődik a vég nélküli magyarázkodás külföld és belföld előtt egyaránt." /Nits Árpád: Cirkuszi fejszámolók és egyéb vaklármázó. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 8./
